Rólam

Immáron több, mint egy évtizede hajózom a festékek tengerén, imádott nagymamám szerint vannak nagyon szép képeim és vannak csúnyák. Sőt, néha egyenesen olyan rájuk nézni, mintha az ember be lenne rúgva. A szépség és a művészet, mint tudjuk: szubjektív. Hála a magasságos égnek, hogy mindenkinek más tetszik! Különben mind ugyanazt akarnánk...

Festőiskolát nem végeztem, autodidakta módon tanultam festeni - tudom, felháborító, hogy ki merem írni a nevem mellé a 'festőművész' szót. Az a helyzet, hogy túlságosan torokszorító érzés számomra az elvárásoknak való megfelelés (sokat próbáltam), de ma már éppen ezért inkább kerülöm az ehhez hasonló szituációkat és ha lehet, akkor inkább az önálló utakat, valamint az örömteli felfedezést választom. Számos festményeladás áll már mögöttem amióta 2014-ben először ecsetet ragadtam és az első festővásznat egy szekrény oldalán pingáltam ki. Az első állványomat a nagypapámmal kalapáltuk össze, billegett a lába, lelke volt. Azután kaptam egy műtermi festőállványt, aminek szintén kicsit billeg a lába, s ennek is lelke van. Vannak minták, amik nem változnak...

Hogyan jellemezném a festészetemet? Sokszor nem tudom, mert ugye ide kéne valami frappánsat kitalálni, de egyszerűen csak azt festem, amihez éppen kedvem van. A természetből táplálkozom, ami tölt engem. Szeretek virágokat, tájakat, de időnként absztrakt képeket is festeni. Kedvelem az élénk színeket, de a lágyakat is, közel áll hozzám az impresszionizmus és az expresszionizmus. Lenyűgöz Monet és Van Gogh. Nem igazán vagyok az a fotórealista, minden apró részletet kidolgozó típus, mert ahhoz nincsen türelmem. Sok festményem inkább olyan, mint egy vázlat, egy gyors benyomás, egy elillanó érzés vagy egy ködös látomás. Az akverell és az olaj száradási idejét nem igazán bírom kivárni, ezért jellemzően akrillal festek. Néha ráfirkálok a képekre olajpasztellel. Néha lekaparom az egészet, ha nem tetszik az eredmény és egy hónap múlva valami egészen más fröccsen fel arra a vászonra. Még én is meglepődnék, ha meglátnám egy-egy festmény 'mögött' mi is akart készülni egyszer régen. Ritka, amikor több napig vagy hónapig dolgozom egy képen. Tapasztalatom szerint soha nem jön vissza az a sugallat, az a múzsa, aki elkezdte a képet. Ezért gyakran inkább ezeket a félretett darabokat teljes egészében átfestem. A festményeim általában egy lendülettel, egy ülésben készülnek el. Időpillanatok lenyomatai, ennyi csupán a különlegességük.