Rólam

Immáron több, mint egy évtizede hajózom a festékek tengerén, imádott nagymamám szerint vannak nagyon szép képeim és vannak csúnyák. Sőt, néha egyenesen olyan rájuk nézni, mintha az ember be lenne rúgva. A szépség és a művészet, mint tudjuk: szubjektív. Hála a magasságos égnek, hogy mindenkinek más tetszik! Különben mind ugyanazt akarnánk...

Festőiskolát nem végeztem, autodidakta módon tanultam festeni - mivel túlságosan torokszorító érzés számomra az elvárásoknak való megfelelés, ezért inkább kerülöm az ilyen szituációkat és ha lehet, akkor az önálló utakat, valamint az örömteli felfedezést választom. Így ragadtam hát ecsetet 2014-ben és az első festővásznat egy szekrény oldalán pingáltam ki. Az első állványomat a nagypapámmal kalapáltuk össze, billegett a lába, lelke volt. Azután kaptam egy műtermi festőállványt, aminek szintén kicsit billeg a lába, s ennek is lelke van. Vannak minták, amik nem változnak...

Hogyan jellemezném a festészetemet? Kedvelem az élénk színeket, de a lágyakat is, közel áll hozzám az impresszionizmus és az expresszionizmus. Lenyűgöz Monet és Van Gogh. Szeretek absztraktot, virágokat és tájakat is festeni. Nem igazán vagyok az a fotórealista, minden apró részletet kidolgozó típus, mert ahhoz nincsen türelmem. Az akverell és az olaj száradási idejét sem bírom kivárni, ezért akrillal festek. Ritka, amikor több napig vagy hónapig dolgozom egy képen. Tapasztalatom szerint soha nem jön vissza az a sugallat, az a múzsa, aki elkezdte a képet. Ezért gyakran inkább ezeket a félretett darabokat teljes egészében átfestem. A festményeim általában egy lendülettel, egy ülésben készülnek el. Időpillanatok lenyomatai, ennyi csupán a különlegességük.